Az edző az iskolafolyosón jól hallhatóan azt mondja a kollégájának: „megint egy dundi, akinek annyira fontos a hasa ...”, a kollégája pedig egyetértően grimaszol... Ehhez hasonló sztorikat oszt meg Sam Thomas, a Férfiaknak (is) Lehetnek Táplálkozási Nehézségeik (Men Get Eating Disorders) blog alapítója, egyenjogúsági aktivista, aki szerint mindegy, hogy túlsúlyos vagy alultáplált vagy, az emberek időről időre keresetlen megjegyzéseket fűznek a megjelenésedhez és ezt nem röstellik az orrodra is kötni. Mindemellett ezek a problémák nemcsak a lányokat vagy nőket sújtják: a férfiaknak ugyanúgy megvan a maguk testkép- és súlygondjai.
Sam Thomas, aki 2010-ben elnyerte a Digitális Hős Díjat (Digital Heroes Award) elmondja a saját sztoriját is: gyerekkorában számtalanszor volt csúfolás és nevestég tárgya az iskolában, parókaszerű haja és „lányosan puha” vonalai miatt. Később elkezdett edzőterembe járni, egészségesen étkezni, és önmagához képest mára megizmosodott, de teste továbbra sem acélkemény, így a „puhatestű” jelzőt továbbra is időről időre megkapja.
Napjainkban a „soványság” éppolyan beszédtémává nőtte ki magát, mint a „kövérség”, és ha nem emeljük fel a szavunkat ellene, akkor tetszik vagy sem, erősítjük a fizikai megjelenés miatti megszégyenítők táborát. (Az angolban a jelenséget a „body shaming” terminológiával illetik.) Sam Thomashoz csatlakozva Emma Woolf, író és televíziós személyiség azt javasolja, hogy ideje a testszégyenítésről áttérni az egészséges életmód és a vele járó örömök promotálására. Nincs értelme tagadni, hogy a kinézet meghatározó az első benyomás megformálásában, és hogy ez a benyomás gyakran megpecsételi emberi kapcsolatainkat. Munkafelvételi beszélgetésen, iskolában feleléskor, vizsgán, de akár vásárláskor a szupermarketben is folyamatosan ítéletet alkotunk egymásról, elsősorban a testsúlyunk és külső megjelenésünk alapján. Ez anélkül történik, hogy megismernénk egymást, és néha anélkül, hogy legalább megszólalnánk. „Ezzel nem a gondolatszabadságot kívánjuk korlátozni – mondja Thomas –, magában mindenki azt gondol, amit akar. De nem kell mindent ki is mondani azonnal. Gondolkodjunk, mielőtt a fizikai megjelenés alapján beskatulyázunk valakit vagy sértő megjegyzéssel illetjük. Mi sem vagyunk mindig a legjobb formánkban és lássuk be, csak abból gazdálkozhatunk, ami megadatott. Az edzőnek üzenem, hogy máskor jobban tenné, ha elszámolna tízig, mielőtt megszólal, és nem hagyná, hogy az egója vagy a kockahasa beszéljen helyette.”
Az eredeti cikket itt olvashatod.
Utolsó kommentek