Philip Zimbardo pszichológus gyerekként Dél-Bronxban nehéz éveket élt meg, az utca törvénye rá is érvényes volt. Később elismert kriminológus lett, ma a Stanford Egyetem nyugalmazott professzora. Karrierje 1971-ben, a híres stanfordi börtönszimulációval kezdődött. Azóta megfigyelő szakértőként részt vett az amerikai katonáknak az iraki Abu Ghraibi börtönben elkövetett erőszakos visszaélései miatt indult vizsgálatban. A vizsgálat nyomán írta meg A Lucifer-hatás c. könyvét, amelyben bizonyítja, hogy az emberek nem önmaguktól gonoszak, hanem környezetük miatt, a „rendszer törvényének” engedelmeskedve lesznek azok.

Az online térben a névnélküliség, a „képernyőarc” olyan maszk, amely miatt sokan azt hiszik, hogy bátran megfélemlíthetnek másokat, visszaélhetnek fotóikkal, megalázó kijelentéseket posztolhatnak róluk. Zimbardo erre azt mondja, hogy a rossz és a jó mindenkiben ott lakozik, a kettő között vékony a határvonal, és mindenki maga dönti el, hogy az adott helyzetben a jó vagy a rossz utat választja.

De ahogy nagyon könnyű rossznak lenni az anonimitás páncéljával felvértezve, úgy a rossz emberek is jó útra téríthetők. A megfélemlítés néma szemlélői, akik nem tesznek semmit a gonoszság láttán, ugyanúgy részesei a bántalmazásnak, mint az aktív elkövetők.

Legyél te az, aki kilép a tömegből és megteszi az első lépést a kiszemelt áldozat mellett! 

Az Origo cikkét Zimbardoról és kezdeményezéséről itt olvashatod.

Zimbardo előadás közben. Fotó: David Patton